Dr. Botond Gyula: PUTREFACTIO
A kommunizmus. A kommunista ember
Botond Kiadó 2017
Varga Domokos György ajánlója:
Megjelent egy könyv. Egy nem akármilyen könyv. Mivel közöm van hozzá, a lehető legtárgyilagosabban számolok be róla.
A mű mottója:
Ez az írás a kommunizmus áldozatai iránt érzett részvétből fakad.
Idézet a műből:
E tanulmány készítője egy 1957-ben született, itthon élő, nem vallásos magyar ember. A kommunizmushoz fűződő kapcsolatomat a találkozás pillanatában kezdődő és azóta fokozódó ellenszenv jellemzi. Engem nem ért különös, személyes ártalom a kommunizmusban, a gyengülő kommunista Kádár-rendszer langyos iszapját dagasztottam, fiatalságomra kellemes nosztalgiával emlékezem. A kommunista ember lelki jellemzőit viszont bőségesen volt lehetőségem megismerni; de hogy a marxista ideológia által felszabadított, vagy inkább deformált személyiség micsoda sátáni viselkedésre képes, azt csak a rendszer megszűnte után napvilágra került dokumentumokból tudtam meg.
Véleményem szerint a kommunizmus antropológiai jelentőségű esemény; az emberi lény olyan képessége mutatkozik meg benne, amely tömegessé, általánossá válhat, és amelyhez hasonló korábban nem fordult elő a történelemben. A kommunizmust elsősorban nem gazdasági, társadalmi, politikai rendszernek tekintem, hanem bűnnek. A bűn a rendszer elméleti és gyakorlati lényege, mégpedig saját jogán, vagyis nemcsak eszköze, hanem célja is önmagában. A kommunizmusról ma már mindenki mindent tudhat, eltérő megítélése tehát nem fakadhat ismeretek hiányából. Úgy vélem, minden nyilvánosan, felelősséggel megszólaló embernek kötelessége elítélni a kommunizmust. Aki nem teszi meg, valamilyen mértékben a cinkosává válik, és hallgatásával veszélyezteti a jövő nemzedékeket, mert a kommunizmus gyökerét magunkban hordozzuk ma is.
Szakképzettségem és érdeklődésem tárgya az emberi lélek, e dolgozatban már csak ezért is a legfőbb vonatkoztatási pont. De azért is, mert a kommunizmus minden mozzanata az emberi lélek terméke, a kommunizmus jellemzői tehát valójában a kommunista emberek jellemzői, de potenciálisan mindannyiunk jellemzői is. Minthogy a kommunizmus nem a kommunizmusból ered, ezért megszűntével a forrása még nem szűnik meg, újraéledése ellen folyamatosan védekeznünk kell. A kommunizmust nem történelemnek, hanem az örök jelen részének tekintem, ezért ezt a dolgozatot jelen időben írom.
Idézet az utószóból (szerző: Varga Domokos György)
Ez az utószó nem arra szolgál, mint amire a kommunizmus időszakában nem egy könyvnek a végére odabiggyesztett körmönfont értelmezések és magyarázatok. Akkoriban, ha valami miatt kívánatos volt a mű megjelentetése, de nem volt kívánatos a szabad, önálló értelmezése, akkor gyorsan – még frissiben – a mű végén megmondták, mit is kell gondolni az egészről. Súlyosabb esetekben pedig még előbb, már a könyv elején, nehogy véletlenül bárki is nem kívánatos ideológiai elhajlásra vetemedjék.
Botond Gyula könyve viszont leginkább akkor töltheti be történelmi hivatását, ha olvasói úgy, ahogy van, egészben lenyelik. S ha ezt az utószót nem úgy tekintik, mint ami elő kívánja segíteni a mű értelmezését, hiszen azon nincs mit elősegíteni: napnál világosabb az elejétől a végéig. Nem kis mértékben a komoly szépirodalmi igényességgel megrajzolt, érzékletes esetleírásoknak köszönhetően. De annak is köszönhetően, hogy a szerző tudatosan törekedett az időbeli és ideológiai önkorlátozásra, behatárolásra. A marxizmussal megszületett és kiteljesedett kommunizmusra – baloldali önkényuralmakra – fókuszálja figyelmét, hogy az olvasó figyelme se szaladozzék szét túlságosan, hanem röviden és töményen kapja meg a veszedelmes kór szemléletes ábrázolását. Hogy miért fontos ez, az is benne van ebben a kis műben, ezt sincs miért tovább ragozni: azért fontos, mert „a kommunizmus gyökerét magunkban hordozzuk ma is”.
Jó-e nekünk, jó-e a világnak, hogy Botond Gyula mesél róla, gondolkodik és gondolkodtat róla? Éppen azért jó, mert az elejétől a végéig könyörtelen őszinteséggel teszi. Habár a lelkünkre is igyekszik hatni, s nem engedi, hogy befogott orral, kényeskedve elillanjunk a kommunizmus rothadó tetemétől, a legfőbb célpontja mégis az emberi értelmünk. Logikus eszmefuttatásával, érveivel meg kíván győzni bennünket arról, hogy a felsőbbrendű önérzettel megvertek uralma nem szükségszerű, s némi odafigyeléssel megelőzhető.
Mint megállapítja, a kommunista értékrend alappillére a hazugság, s minden egyéb erkölcsi jelleg, fejlemény ebből következik. Mivel a felsőbbrendű önérzettel megvertek térfoglalása mindig a hazugsággyártással kezdődik, ebből következően minden ép eszű embernek szembe kell szállnia minden erre irányuló kísérletükkel. Nem szabad engedni, hogy a hazugságok és híveik tömegesedjenek, erőre kapjanak, uralomra jussanak.
Végig kell gondolnunk azt a paradoxont, amire Szőcs Géza figyelmeztet egyik idevágó elmélkedésében: „...míg egy elvont vagy akár hús-vér szovjet katonáról vagy »szovjet emberről« kötelezőleg csak a legnagyobb elragadtatással lehetett beszélni, addig a bolsevik hatalom több szovjet embert irtott ki, mint amennyit az imperialisták és burzsoák egy harmincéves háborúban képesek lettek volna.”[i] Mondhatni, ilyen iszonyatosan nagy teljesítményekre képes az elszabaduló hazugság és hiszékenység. Ezért is fontos odafigyelnünk Botond Gyulának a hős ötvenhatunkat illető egyik, igen meghökkentő megállapítására: „A lázadókat a zsigeri undor vezeti a kommunisták elleni együttes cselekvésre, nem is tudják megfogalmazni, hogy mit szeretnének, de a rendszert, az úgynevezett szocializmust nem akarják megdönteni.”
S valóban, seregnyi visszaemlékezés igazolja, hogy az első lázadók a rendszert magát már nem akarták megdönteni. Aki a rendszer ellen szegült, már az is a rendszer, a hazugsághalmaz részévé vált, a marxizmust kritizáló is lényegében marxistaként gondolkodott már. A kialakult totalitárius rend időben és térben már koherens közeget alkot, ekkor már nincs menekvés.
Ezért kell idejében eszmélni, ezért kell mindenféle korszakos hazugság ellen idejében fellépni.
Ezzel a gondolattal érdemes elengedni Botond Gyula könyvét: a kommunizmusról, a kommunista emberről szóló értékes elmélkedését.